2017. április 5., szerda

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} Gyerekkorom kedvenc meséi



A legújabb VKP forduló mostani címe a gyerekkorunk filmjei, meséi címet viseli. Mivel még egész fiatal vagyok a 24 évemmel, ezért az én listámon több olyan mese is szerepelhet, amit nagy valószínűséggel még most is ismernek a szülők és a gyerekek.


Mondjuk azt hozzá kell tennem, hogy nálunk nincsen bekötve a tévé, ezáltal annyira nem vagyok képbe a mostani tévés gyerek mesékkel, illetve a nagyobbik fiúnk sem nagyon néz még mesét, szóval nem tudom, mennyire lesz "újdonság" a listám.

Rajzfilmsorozatok közül négyet emelnék ki, amit nagyon szerettem fiatalabb (?!) koromban. Az első az aranyos kis elefántos mese, a Babar.  Pár részre, meg a zenéjére még halványan emlékszem, igazán kedves kis mese volt. Egy elefánt királyról és családjáról szóltak a történetek.



A másik kedvencem a Franklin volt, ez egy teknősről szólt, és az iskolatársairól. Minden mesének volt valami tanulsága is.



A harmadik a varázslatos iskolabusz. Ez egy ismeretterjesztő mese, adott egy osztály, egy hóbortos tanárnő, és persze az iskolabusz, ami bárhova eltudta repíteni az osztályt, és feltudtak fedezni a molekulák világától kezdve a sivatagokon át az autómotorokig mindent.



Az utolsót pedig már inkább tinikoromban néztem, ezt pedig egy igazán csajos mese, a Totally Spies, született kémek volt. A mese három gimis lányról szól, akik egyben szuperkémek is, és a sulis mindennapok mellett időnként megmentik a világot... :D Ráadásul a kémfelszerelés is csupa klassz dolgokból állt, mint például lézerrúzs, vagy tornádóhaszárító. Emlékszem, hogy rengeteget játszottunk ilyet a barátnőimmel régen, kifestettük körömlakkal a saját kis kompúderünket, és már mentünk is bevetésre :D


Egész estés rajzfilmekből kettőre emlékszem, ami nagyon tetszett. Az egyik a Macskarisztokraták. Nagyon-nagyon szerettem! Még a mai napig tudok idézni belőle: "tárárábunké, táráránbunké....hiába, már nem vagyok olyan fürge, mint nyolcvan éves koromban" Nem rég vettük meg dvd-n és néztük újra meg, sok poén csak most esett le....:D Még mindig aranyos mesének tartom, ahhoz képest, hogy mára ki nem állhatom a macskákat.


Az utolsó mesefilm pedig mi más lenne, mint a Szilaj, még a lómániás korszakomból. - Bár lehet, nincsen olyan lány, akinek ne lett volna lómániás korszaka... - Mindenesetre én tényleg megrögzött voltam, mai napig emlegetjük a baratnőmmel, hogy képes voltam vele elcserélni három nagy, világítós, meg szőrös matricát egy szem kicsi sima kis lovas matricáért... Visszatérve, a Szilajt tényleg nagyon szerettem, sőt szerintem a mai napig simán megnézném, annyira jó kis mese. Az külön tetszik, hogy nem beszélnek benne úgy az állatok, mint a többi mesébe.



Vicces visszagondolni ezekre a mesékre, azon gondolkodom, hogy így felnőtt fejjel hogyan vélekednék róluk, ha most visszanéznék pár rész belőlük. Vajon szeretném-e őket továbbra is? Engedném-e majd a gyerekeimnek, hogy idővel nézzék? Majd lehet teszek erre egy kísérletet.

Nektek melyik a kedvenc gyerekkori mesétek? Ismeritek ezek közül valamelyiket?


Itt is követhetsz:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése