Ti is éreztétek már azt, hogy összecsapnak felettetek a hullámok? Mikor éjszaka aludtál három órát, azt is négy részletben, és ez a jobbik eset. Mikor már naivan abban a hitben vagy, hogy az egyik alszik, a másik is mindjárt fog, akkor meghallod a bébiőrben a T-rex hangját tökéletesen utánzó nagy tesót, és az egyszerre alvás reménye máris szertefoszlik. Amikor elhatározod, hogy kimentek az udvarra, a nagy már türelmetlen, a kicsi még ordít, és mire mindenkit összeszedsz, megérzed azt a tipikus szagot, ami azt jelzi, hogy valakinél pelust kell cserélni.
Arról nem is beszélve, mikor egyszerre éhesek, egyszerre szeretnének ölben lenni és egyszerre fáradnak el krokodil könnyeket hullatva a Jurassic Park dinó állományának tökéletes szinkronizálása közepette. Nos igen...vannak nehéz napok.
Ilyenkor jön az a rész, amikor világgá menetel helyett egy jó nagy levegőt kéne venni, jó képet vágni a dolgokhoz és emlékeztetni magunkat, hogy lesz ez majd könnyebb is. Őszintén bevallom, nekem ez nem mindig sikerül.
Az ilyen napokon, amikor semmisemjósenkineksemsehogy, az alábbiak segítenek átvészelni:
Készítek egy vészforgatókönyvet arra az esetre, amikor a szerintem tökéletesen kivitelezett altatás mégsem válik be, és a bébi már öt perc után úgy ordít, mint akit nyúznának, ilyenkor mindig már előre kitalálom, mi lesz a következő technika, amivel megpróbálom alvásra bírni. Mivel arra számítok, hogy felkel -titokban azért remélem, hátha mégse- ezért nem ér olyan váratlanul, és a már előre kigondolt praktikát próbálom alkalmazni. Ami vagy beválik, vagy nem. Ez olyan "játék", amit a végtelenségig lehet játszani. De a végén általában én győzök.
Kevés dolog tud egy fárasztó nap után olyan jól kapcsolni, mint az esti fürdés. Ez a napi tíz perc -van hogy tizenöt is- számomra sérthetetlen és kihagyhatatlan. Nincs az a felfordulás, amiért lemondok erről, ez a tíz perc csakis az enyém. Igaz általában éjfél körül jutok csak el idáig, de nem számít, lényeg, hogy eljutok egyszer egy nap, így vagy úgy. Ez segít feltöltődni.
A másik a férjemmel töltött idő. Legyen az egy esti film, közös olvasás, forrócsoki szürcsölés a kandalló mellett...muszáj kettesben is időt töltenem Vele. Mégiscsak feleség voltam előbb, mint mami. Ez nagyon sokat szokott segíteni.
De vannak olyan napok is, amikor semmi nem válik be, mindenki nyűglődik és csak a napi két kávé tart életben és a tudat, hogy igenis egyre jobb lesz!
Hát, valóban nem lódítottak nagyot azok akik mondták, hogy az eleje nehéz lesz. Van aki az "eleje" alatt az első egy évet értette, de volt már olyan is, aki két-három hónappal kecsegtetett.
De mindezek ellenére még így is sokkal több a gyönyörű, a szép, az édes, a vicces, a kedves, és az aranyos. És kis a dinókáink is megszelídülnek majd egyszer =)
Ti hogyan vészelitek át a nehezebb napokat? Mi az, ami ilyenkor segít Nektek?
Itt is követhetsz:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése