Azt hiszem nem árulok el nagy titkot azzal, ha bevallom, nagy Jane Austen rajongó vagyok. Olvastam az összes könyvét, levélregényét, valamit többször, és angolul is, illetve az írónőről szóló könyv (Jane Austen naplója) sem menekülhetett előlem. Természetesen a regények filmes változatait is láttam már egy jó párszor.
Emlékszem úgy kezdődött az egész, hogy még jó pár éve a húgaim egyik este éppen a híres neves Büszkeség és Balítéletet nézték otthon, amit talán az m1 adott le akkoriban, hat napon keresztül. Egyből megragadott a történet, a hangulat, a kosztümök...Azt hiszem nagyjából innentől lehetne keltezni a mániámat. Egyből be is szereztem a könyvet, hogy regényben is elolvashassam és onnantól nem volt megállás. De legjobban egy nem annyira híres, de annál szebb történet ragadott, és ez a Meggyőző érvek.
A regényt sajnos már csak az írónő halála után, 1817-ben adták ki először. Sokan vélik felfedezni a főhősnőben Austent, egy bizonyos szerelmi csalódás révén. Az írónő ezúttal is sziporkázott, annyira egyszerű, letisztult, és ártatlan, mégis zseniálisan megalkotott mű! Szerintem ez sikerült a legromantikusabbra a hat ismertebb regénye közül.
Annyira szeretek elidőzni Jane Austen magával ragadó kis világában, ahol végigkövethetjük és szurkolhatunk a főhősnőnek, ragyogó estélyeken vehetünk részt, és ami a legjobban tetszik, hogy minden olyan elegáns, és kifinomult. Az emberek végtelenül udvariasak, és még volt idő és igény olyan mondatokra, mint : „Szabad-e remélnem, asszonyom, hogy szót emel érdekemben szép leányánál, Elizánál, midőn tisztelettel arra kérem őt, hogy a délelőtt folyamán négyszemközt beszélhessek vele?” Hihetetlen, mi ?
Visszakanyarodva a sztorihoz, főhősnőnk, Anne Elliot egy nagyon bájos, és kedves személyiség, azonban a határozottságnak bizony híján volt, mikor hagyta magát lebeszélni, hogy hozzámenjen a szerelméhez, ugyanis egyesek nem tartották kellően jó partinak a büszke Elliot családhoz. Teltek múltak az évek, és a fiatal Anne kisasszony a harminc fele közeledett már, és akkoriban szinte elképzelhetetlen volt, hogy egy lánynak ilyen korára ne legyen már férje és legalább egy tucat gyereke. A szóban forgó fiatalember mindeközben vagyonos tengerészkapitány lett, és nősülni készül. Egyetlen kikötése a jövendőbeliével szemben a határozott jellem. Vagyis Anne Eliotról szó sem lehet.
Az olvasó ezúttal sem marad Austen sajátos humora és korrajza nélkül, valamint maga a történet is tele van nem várt fordulatokkal
Végezetül lássunk pár idézetet a könyvből:
„ Az ősz a hangulatok kiapadhatatlan forrásaként hat az érzékeny lélekre, és minden olvasásra érdemes költőt megihletett, hogy néhány mélabús sorban megörökítse.”
„ Mi bizony nem feledjük el olyan könnyen a férfiakat, mint azok bennünket. De ez inkább végzetünk talán, mint érdemünk.”
„ Nemigen van az arcnak olyan hibája, amelyet el ne feledtethetne az emberrel a megnyerő modor.”
Tehát összességében nekem nagyon tetszett, bármikor szívesen újraolvasom. Ha felkeltette az érdeklődésed a könyv, és te is szeretsz elidőzni Jane Austen elbűvölő világában, akkor meg se állj a következő könyvesboltig!
Ha a romantikus hercegnős regények rajongója is vagy, mindenképpen olvasd el a Párválasztó könyvről irt bejegyzést is. :)
Itt is követhetsz:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése